-Lehet, hogy a gyermekkori élményeid, szüleid régi játékai adták az első impulzust ehhez a nem mindennapi alkotómunkához?
-Valóban a kiindulópont édesanyám néhány régi játéka, majd szüleim válása után apám poros padlásán talált játék lehetett. Ott egy mászó majmot találtam, számomra az maga volt a csoda. A babák kevésbé érdekeltek, a lemezből készült, vagy fizikai játékok annál inkább, mert azokban van valamilyen trükk. Például a szomjas madár, amelyik órákig tud kortyolgatva „inni”. Trükkje a fizika: a víz párolgása a levegő hőenergiáját alakítja át, a madár valójában hőerőgépként működik. Azt olvastam, ez Einstein egyik kedvenc játéka volt, ott bólogatott a konyhaasztalán.
-Korábban Magyarországon a régi játékok gyűjtésének és bemutatásának alig volt múltja, legfeljebb babamúzeumokat láthattunk. Olvasom, hogy Európa több városában megfordultatok, ahol a régi játékoknak nagyobb kultusza van. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
-A játékmúzeumok tárgyairól diaképeket készítettünk, ezek alapján született az első könyvem, a „Régi érdekes játékok”. Eredetileg egy játéktörténeti könyvnek készült, de a Móra kiadó a népszerű Kolibri könyvek sorozatban jelentette meg.
-Egyetemistaként hozzákezdtél a régi játékok tudatos gyűjtéséhez, és a kutatómunkához, amit a mai napig folytatsz. Hogyan találtad meg a forrásokat ehhez a munkához?
-Angol, spanyol, német könyvtárak könyveit az OSZK „könyvtár közti kölcsönzés” szolgáltatása segítségével hozattuk be, majd lefotóztattuk. Ha a pénztárcánk megengedte, meg is vettük a kiadványokat. Mára a játékokról szóló könyvgyűjteményünk jelentős, azonban az internettel megváltozott, kinyílt a világ. A játékok történetét is könnyebb megismerni.
-Mennyire volt a férjed ebben a munkában a partnered?
-Mindenben számíthatunk egymásra. Anti véleményezi az én munkámat és nekem mutatja meg először a készülő alkotásait.
-Igazi szimbiózisban éltek! Aztán jött egy nagy lépés a pályádon! Több mint negyedszázada a Teréz körúton egy régi játékokat bemutató, és forgalmazó boltot nyitottál, amit a rajongók a környék ékszerdobozának neveztek, jegyzem meg méltán. Mesélnél erről?
-1996-ban nyílt meg a bolt, ami kiállítóterem is volt. Vannak külföldi cégek, amelyek még készítenek hasonmás régi típusú játékokat. Úgy gondoltam, hogy ezeknek legérdekesebb darabjait elérhetővé kell tenni a nagyközönség számára. A régi játékok népszerűsítésére kiállításokat, rendezvényeket szerveztünk, részt vettünk a Múzeumok és a Kutatók Éjszakáin is. Sajnos ezt a helyet két éve bezártuk, mert nem tudtuk kitermelni a rezsit. Viszont a budaörsi helyünk működik, ott szolgáljuk ki vásárlóinkat és onnan üzemeltetjük a webáruházunkat is. Bennem él továbbá egy korszerű játékmúzeum létrehozásának gondolata, mert a négyezer darabos személyes játékgyűjteményemnek keresek befogadó helyet. Korábban Törökbálinttal pályáztunk a Norvég Alaphoz, de ezt a fajta támogatást az előző kormány megszüntette.
-Most olvastam, hogy ismét működni fog a Norvég Alap. Ha nyernél a pályázaton, egy játékmúzeumhoz mire lenne elég?
-Az épület összege beleférne, de a fenntartását valakinek vállalni kellene. Egy ilyen létesítmény jó működtetése nem kis anyagi teher. A mai világban a kiállításokat új módon kell megszervezni, hiszen felnőtt több generáció, őket már egész más érdekli. Be kell vinni a korszerű szemléletet és technikát a múzeumokba, hasonlatosan pl. a Zene Házához, ahol a legtöbb kiállítási tárgy „megszólal”. Nyugat-Európában elindult ún. „gyermekmúzeum” program, melyben a gyermekek élménye fontos szerepet kap. Ennek szellemében belekezdtünk egy hároméves projektbe, melyben egy-egy múzeum helyet biztosít 3-7 hónapra a régi játékoknak és a gyerekek aktív élményszerzésének. Ez az idő elég ahhoz, hogy a megye településeiről odalátogassanak iskolai osztályok, sőt akár fogyatékkal élő gyerek csoportok. A kiállításon monitorokon megjelennek a kiállított játékok mozgásban, az adott játékhoz tartozó kártya QR-kódjának beolvasásával pedig egyéb információk pl. a játék története jelenik meg. Lesznek olyan játékok is, melyeket természettudományosan értelmezni és játszatni lehet. Nagy örömünkre, a felépült törökbálinti Tabitha Házban a folyósókon vitrinekben is elhelyezünk hasonmás játékokat. Így láthatják majd a szép és vidám játékokat a gyerekek, örömük telik benne. Természetesen lesznek nyitott vitrinek, az abban lévő játékokkal játszhatnak is. Most egyeztetünk a belsőépítésszel, mi hogyan legyen.
-Van egy olyan érzésem, hogy az egész projekt a ti nagyvonalú ajándékotok lesz a Tabithának…
-Igen, ezt a gyerekekért tesszük. Úgy tervezzük, hogy bemutatót is tartunk.
-24 féle játékkategóriát említesz a Játékszerek Anno 25 könyvedben, sok közülük saját tervezés. Mi adja az inspirációt egy új játék létrehozásához?
-A kezdeti években játékfejlesztőként dolgoztam és az adott helyi lehetőségekkel élve terveztem játékokat. Később megszületett az Érzékelő Játékcsalád (hallás, tapintás, súlyérzékelés, szagérzékelés), melyeknél bekötött szemmel kell egy adott érzékszerv segítségével az elemek közül a párokat megtalálni. 140 ezer darabot adtunk el ebből a játékcsaládból a 80-as évek elején, az így keresett pénz alapozta meg a későbbi projekteket.
-Sok kérdésem maradt még, de a cikk mérete miatt be kell érnem ennyivel. Személyes megjegyzésem, nálatok szerényebb művésszel még nem találkoztam. Örülök, hogy beszélgethettünk!
fotók: Kaleem Maja Emese, portréfotó: Klausz Krisztina, Einstein a szomjas madárral fotó: AI
