Imádjuk az ágak között száguldó mókusokat, egyre több ilyen kisállat él közvetlen környezetünkben is. Az Anna-hegy és a kilátó körüli erdő tökéletes fészkelőhely, és természetes élőhely a számukra. A Pistály bőséges élelemforrást biztosít nekik. Tükörhegyen a rendezett kertek és a fenyőfák miatt a mókusok gyakran látogatják az itt található madáretetőket.
Az erdők vörös akrobatája: a mókus
Ha a magyarországi erdőkben, vagy akár a városi parkokban sétálunk, kevés kedvesebb és élénkebb látvány fogadhat minket, mint egy ágak között cikázó mókus. Az európai mókus hazánk egyetlen őshonos mókusfaja, amely nemcsak a természetfotósok kedvence, hanem az erdei ökoszisztéma egyik legfontosabb láncszeme is. Magyarországon az európai mókus védett állat, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Legnagyobb természetes ellenségei a nyest és a különböző ragadozó madarak, például a héja.
Bár gyakran „vörös mókusként” emlegetjük, a hazai állomány színe rendkívül változatos. Magyarországon a világosabb vörösesbarna, és a sötétebb, majdnem fekete árnyalatú egyedek dominálnak. Testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a fán lakó életmódhoz. Hosszú, bozontos farka nem csupán dísz, ugrás közben kormányként és egyensúlyozóként funkcionál, a fészekben pedig takaróként melegíti az állatot. Jellegzetes „ecsetfülei” télen válnak igazán látványossá, amikor hosszú szőrpamacsok nőnek rajtuk.
Sokan azt hiszik, hogy a mókus csak mogyorót és diót eszik, ám étrendje ennél sokkal összetettebb. Fő táplálékát a fák magvai (makk, bükkmakk, fenyőmag) alkotják, de tavasszal előszeretettel fogyaszt rügyeket, bogyókat, sőt gombákat is. Ritkábban madártojást vagy fiókákat is zsákmányolhat, ami fontos fehérjeforrás számára a szaporodási időszakban.
A mókusok magányos állatok, csak a párzási időszakban keresik egymás társaságát. A kicsik nevelése kizárólag a nőstény feladata, a hímek a párzás után nem vesznek részt az utódgondozásban. Évente általában kétszer születnek utódaik, tavasszal és kora nyáron. Egy-egy alomban általában 3-4 kismókus cseperedik. A kölykök csupaszon és vakon jönnek a világra, de rendkívül gyorsan fejlődnek. Alig nyolchetesen már önállóan ugrándoznak az ágak között, bár a teljes önállóságot csak később érik el. Az anyamókus igazi „szuperanyuka”, aki nemcsak táplálja, de kitartóan tanítja is kicsinyeit a túlélés fortélyaira, mielőtt a nyár végén végleg önálló útra engedné a következő generációt. Sőt, az anyamókus gyakran épít tartalék fészkeket is. Ha veszélyt érez vagy a fészek elparazitálódik, a szájában cipelve egyesével menekíti át a kicsiket egy biztonságosabb helyre.
Híres „feledékenysége” kulcsfontosságú az erdő megújulása szempontjából. A mókus télire raktárakat hoz létre, a földbe ássa vagy faodvakba rejti az eleséget. Sokszor azonban nem találja meg az összes elrejtett magot, így a földben maradt makkokból és mogyorókból tavasszal új fák sarjadnak. Ilyen módon a mókus „erdőtelepítőként” segíti környezetét.
Hol találkozunk vele?
A mókus eredendően a sűrű erdők lakója, ahol a fák koronájában érzi magát biztonságban. Fészkét magasan a lombkoronában építi meg ágakból, mohából és fűszálakból. Ezek a fészkek kívülről rendezetlen gallycsomónak tűnhetnek, belül azonban puha, meleg, jól kibélelt. Kiváló védelmet nyújtanak a szél és a ragadozók ellen is.
Rendkívül alkalmazkodóképes állat, ez az oka, hogy elmaradhatatlan lakója a városi közparkoknak, a temetőknek és a diófával rendelkező kerteknek is. Törökbálint különleges helyzetben van a mókuspopuláció szempontjából, hiszen a település adottságai – az erdőkkel határolt domboldalak, a gyümölcsösök és a kertes házas övezetek találkozása – valóságos „mókusparadicsommá” teszik a várost.
Az Anna-hegy és a kilátó körüli erdő tökéletes fészkelőhely, és természetes élőhely a számukra. A Pistálynál, és az egykori gyümölcsösöknél – annak ellenére, hogy a régi nagy barackosok egy része beépült – a kertekben megmaradt rengeteg dió-, mogyoró- és mandulafa bőséges élelemforrást biztosít nekik. Tükörhegyen a rendezett kertek és a fenyőfák miatt a mókusok gyakran látogatják az itt található madáretetőket. Kerekdombon és annak környékén az idős fák odvaiban sok család ver tanyát. A település belső részein található parkosított területek és az óvodák, iskolák udvarán lévő idős fák pedig biztonságos terepet jelentenek a kis bolyhosfarkúaknak.
Érdekesség, hogy Törökbálinton mindkét színváltozat, a vörös és a sötétbarna is jelen van. Gyakran látni őket együtt is játszani vagy kergetőzni a kertekben. Több helyi lakos is speciális mókusetetőket helyezett ki, sőt, egyes helyeken próbálnak figyelni arra, hogy a sűrű forgalmú utakon ne essenek áldozatul az autóknak. Településünkön ugyanis a legnagyobb veszélyt a mókusok számára a nagy átmenő forgalom és a kertes házaknál tartott macskák jelentik.
Jóllehet bájosak, a mókusok komoly bosszúságot is okozhatnak. A kertben járva előszeretettel keresik meg az elültetett virághagymákat, megkóstolják a friss rügyeket, a dió- és mogyorótermést pedig igazi profiként, pillanatok alatt „betakarítják”. Néha a fák kérgét is megcsipkedik, és a madáretetőket is megdézsmálják. A házunk környékén pedig kíváncsiságuk és rágcsáló természetük vezeti őket. Időnként rákóstolnak a vezetékekre vagy a faburkolatokra, a padlás puha szigetelése pedig hívogató fészekrakó hely lehet számukra, ami sajnos nem tesz jót az otthonunk tisztaságának és épségének.
Kíméletesen azonban el lehet riasztani őket. Nem kedvelik az erős illatokat és ízeket. Csípős paprikás permetet vagy cayenne borsot, fokhagymát a növények köré szórva távol lehet tartani őket. Érdemes társültetést is alkalmazni, bizonyos növények szagát ugyanis ki nem állhatják a mókusok. Ilyen például a sarkantyúka, a bársonyvirág, a menta, és a mustár is. A frissen ültetett hagymákat érdemes dróthálóval vagy durva mulccsal védeni. A fatörzsekre szerelt csúszós gallérok pedig megakadályozzák a mászást. A kert tisztántartása is elriaszthatja a mókusokat. Rendszeresen össze kell szedni a lehullott diót, gyümölcsöt, és nem szabad kint hagyni állateledelt.
Hogyan segíthetünk nekik?
Ha szeretnénk a kertünkbe csalogatni vagy segíteni őket, helyezzünk ki mókusetetőt, amolyan „mókusbüfét” a kert távoli sarkában a kedvenc csemegéikkel, így nem a veteményest bántják. Ezekbe diót, mogyorót, kukoricát vagy napraforgómagot tehetünk. Fontos, hogy ne adjunk nekik sózott vagy pörkölt magvakat! A száraz nyári időszakban egy biztonságos, magasra helyezett itatót is meghálálnak.
Törökbálint mókusai a város szimbólumaivá is válhatnának, hiszen jelenlétük azt bizonyítja, hogy a település még mindig képes megőrizni természetközeli, élhető jellegét a nagyváros szomszédságában is.
