Az ebédlőben az A és a B menü közül választhatnak, a köretet önállóan szedhetik, a salátabárból pedig kedvükre válogathatnak. Aki még éhes marad, repetát is kérhet. A rendszer egyik fontos alapelve, hogy mindenki csak annyit vegyen, amennyit valóban meg is eszik. Így nemcsak a gyerekek tanulhatják meg jobban felmérni az étvágyukat, hanem az ételpazarlás is csökkenthető.

Az átállás természetesen némi alkalmazkodást igényel. A kisebbek ebédjénél továbbra is segítenek a konyhai dolgozók és a pedagógusok, a nagyobbak viszont már gyakorolják az önálló ételszedést. Az első napokban főként a sorban állás okozott némi fennakadást, ezért a szervezők már dolgoznak a rendszer finomhangolásán.

A salátapult új helyre kerül, az ebédlő elrendezését pedig úgy alakítják át, hogy gördülékenyebben haladjon a sor, és mindenki kényelmesen, a rendelkezésre álló időben tudjon megebédelni. Az önkiszolgáló menza tehát több egyszerű étkezési változtatásnál: a gyerekek játékos, mindennapi helyzetben tanulhatják az önállóságot, a tudatos választást és azt is, hogy az étellel érdemes takarékosan bánni.