46 éves. Két gyerek édesapja. 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Megjárta a Bárka Színházat, az Örkényt, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházat. Az elmúlt évek a független művészet felé vitték, ő pedig egészen különleges vizekre evezett ebben a szcénában. Most arra készül, hogy törökbálinti középiskolásoknak tartson tábort – fékezendő a függőségek kialakulását.
-Törökbálint kulturális életében nemcsak Te, de a családod is letette a névjegyét. Hogyan éled meg a törökbálintiságod, miközben messzire és közelre is elsodort a szakmád az elmúlt évtizedekben?
-Erős kötődésem van Törökbálinthoz. Ide születtem, a szüleim vezették éveken át a Községi Könyvtárat és a Művelődési Házat, itt jártam általános iskolába és itt is érettségiztem. Édesanyám már több mint húsz éve heti rendszerességgel tart filmklubot, a város léptékeihez képest magas látogatottsággal és művészi színvonallal. Színészként számos főszerepet eljátszottam, rendezőként és íróként pedig több vidéki városban, Budapesten pedig számos alternatív színháznál dolgoztam. Most újra Törökbálinton élek, és nagy örömmel töltene el, ha minél többet hozzá tudnék tenni a helyi kulturális élethez.
-Különleges témákat és rendbontó formában állítasz színpadra.
-Mindig lényeges volt, hogy szociális témákkal is foglalkozzam. A Bűn és bűnhődés előadás – amelyet a Bálint Márton iskolában már többször eljátszottunk – a börtönviseltség utáni felépülést dolgozza fel. Készítettem előadást gyermekotthonban felnőtt emberek életéről, béranyaságról, szülésről és születésről. Szerencsére független alkotóként sokszor megtehettem, hogy olyan témákat állítsak színpadra, melyek épp foglalkoztattak, vagy aktuálisnak éreztem.
-Régóta foglalkozol az iskolás korosztállyal. Milyen tapasztalataid vannak, és hogy jutottál el a drámatábor szervezéséig?
-Szeretek fiatalok között lenni. Sok figyelmet igényelnek, de sokat lehet tanulni tőlük. Azt látom, hogy alapvetően nagy a szakadék általánosságban az emberek közt, ami fiatalok életét erősen befolyásolja. Egy közösségi alkotás lehetőséget teremt az önismeretre, a közösség építésre, a határok feszegetésére. Már tartottam egy foglalkozást a Bálint Márton középiskolásainak és az volt a benyomásom, hogy nagy bennük az igény az ilyen találkozásokra, foglalkozásokra.
-Milyen témával érkezel a táborba, és milyen formában valósul meg a tábor?
-Augusztus utolsó hetében lesz a tábor és egy produkciót hozunk létre a függőségek mentén. Lényeges lenne egyfajta közös gondolkodás a témában, mivel valamilyen formában mindenki érintett. És szeretném, ha az előadáshoz kapcsolódna egy beszélgetés a nézőkkel, mivel korábbi munkáim során sok közönségtalálkozót tartottam, és a magam bőrén tapasztaltam a pozitív hozadékát. A tábor nyolc napos lesz, napi négy órában próbálunk. Korábban már rendeztem és írtam egy darabot a függőségekről, ezt használjuk majd kiindulópontként. Fontosnak tartottam, hogy legyen egy leírt anyag, ami mentén dolgozunk, mert nyolc nap alatt így is nagy kihívás létrehozni egy előadást.
-Mi kell ahhoz, hogy valaki jelentkezzen? Előképzettség/motiváció/tehetség…
-Semmilyen előképzettség nem szükséges, sőt azok jelentkezését is várjuk, akik inkább a háttérmunkában vennének részt.
-Fogsz előszűrni a jelentkezők között, vagy azt mondod: bárkiből lehet egy színdarab szereplője, akiben van arra nyitottság?
-Semmiképp nem szeretnék szűrni, egyáltalán nem vagyok a versenyhelyzetek létrehozásának híve, főleg nem a művészet mentén. Hosszú távon, ha sikerül, szeretnék egy olyan közösséget létrehozni fiataloknak, ahol megnyílhatnak, biztonságban érezhetik magukat, és szabadon alkothatnak a személyiségüknek megfelelően.
