Sztevanovity Zorán a magyar könnyűzene egyik legmeghatározóbb, Kossuth-díjas alakja, akinek pályafutása a 60-as évek beatkorszakától napjainkig ível. Karrierje során a magyar beat egyik úttörőjéből a hazai sanzon és lírai rock mesterévé vált.
A belgrádi születésű testvérpár 1960-ban megalapította a Zenith együttest, majd Metro néven ívelt a pályájuk. Zorán 1963ban megnyerte a televíziós vetélkedőt, ami országos ismertséget hozott számára. A Metro 1972-ben felbomlott, Zorán szólókarrierjét 1976-ban kezdte meg.
Ettől kezdve a pályafutását két invenciózus alkotótárs segítette. Presser Gábor zeneszerzőként, testvére Dusán, mint szövegíró. Zenéjét a mély gondolatiság, a lírai hangvétel és a társadalmi, emberi kérdésekre való érzékenység jellemzi, ilyen értelemben egészen egyedi helyet foglal el a magyar popkultúrában.
Zorán többször lépett fel országos turnéi során Törökbálinton, legutóbb 2018ban, s ezúttal 2026. április 7-én az MMMH színpadán. Nem lehetett a művház dolgozóinak könnyű feladat majdnem kétszeresére növelni a színháztermet (509 néző), hiszen a rajongók jegyekért ostromolták a recepciót.
Nem csoda, Bálint szépkorú lakossága, mint kortanú, hallani akarta Zoránt, aki már 84 éves, de kortalannak tűnik. Mi sem bizonyította jobban, mint a jelenlévő lelkes fiatalság, hogy mennyire itt van a jelenben.
A nézők a legtöbb számot Zoránékkal együtt énekelve fogadták. Az az állítás, hogy Dusán szövegei nem politizálnak. Nem, mert a kor kritikáját csendes lírába burkolva kevesen művelik nála jobban. És mi ezt nevezzük könnyű műfajnak?
„S már nem érti senki, hogy a gyomrom a határnál, Mért fáj, ha ez már csak múlt”. És a refrén: „Az egész nem rajtunk múlt, Hm, csak így alakult” és a végén a felismerés: „Hogy néhányszor rajtunk is múlt, Hogy így, hogy így alakult”.
Elhangzott Goran Bregovic: Ederlezi című dala a Kusturica filmből, ezúttal nem Ruzsa Magdi adta elő szülőföldjének dalaként, hanem a háromtagú hölgykórus énekelte nagy átéléssel. Aztán hallhattuk Jávor Fegya dalát Dusán szövegével az Esküvőt.
Erről az embernek a szerb háború jut az eszébe, na meg a korán eltávozott Tompos Kátya szívet szorító előadása: „Éppen elhiszem, ők sem bántanak, Kint a harcosok épp csak játszanak, s a törmelék majdcsak összenő, S minden újra él, újra nő”.
Elképesztő szám a 600 körüli alkotás. Zorán Presser Gáborral, Dusánnal együtt még életében a könnyűzene klasszikusa lett. A majd kétórás, vastapssal ünnepelt előadásnak ráadása várhatóan a Kóló volt. Presser és Dusán vérpezsdítő dala a megbocsájtásról szól, és amikor a zenekar játszik, úgy érzik, hogy az Isten is velük táncol.
Igazuk lehet, én is ezt éreztem!
— TÓTH EMESE
